Illúzió szerint élsz?

 

Illúzió szerint élsz?

 

„Az igazi gondoskodás éberségen alapul. Nem vizuális találmányon.” Gary Douglas

 

A találmány illúzió.

Néhány találmány: szükségessé tesszük magunkat, rosszá teszünk dolgokat,  elképzeljük, hogy milyennek kellene lennie például a szüleinkkel való kapcsolatunknak, a szexuális életünknek stb. A találmány következtetésbe megy. Amikor a találmányból teremtésbe mész, akkor megnyitod az ajtót a lehetőségeknek.

A választás a teremtés domináns forrása. Fel kell ismerned, hogy te vagy a jövőd teremtője!

Ha időre kéred a jövőd alakulását, szintén megállítod a teremtés energiáját, a jelened javára. Ez frusztrációhoz vezethet. Csak egy nézőpont, hogy a most pillanatában élés az egyetlen értelmes dolog.

 

Tedd fel mindig a kérdést!

- Milyen valóságot teremtek azzal, hogy ezt választom?

- Ez a választás milyen jövőbeni lehetőséget teremt nekem, és mindenki számára?

 

Nézz rá a kapcsolataidra!

- Ebből mennyi valós? – Ebből mennyi találmány?

Miben bízol? Magadban kell bíznod, mint a jövőd teremtőjében! Ha nem látod magadat az életed teremtőjeként, akkor mindenki más valóságának hordalékává válsz. Gery

- Mi lenne, ha hajlandó lennél bízni a képességedben, hogy érzékelsz, tudsz, vagy és befogadsz?

 

- Milyen hülyeséget használsz, hogy megteremtsd a gazdagság hiányát, amit választasz?

 - A pénznek, ami nincs meg az életedben, mekkora része alapul azokon a vagyonról alkotott vizuális találmányokon, amit nem tudsz elképzelni, hogy az lehetsz? Mindent ami ez, hajlandó lennél nemteremtetté tenni?

A világban az igazi vagyon a képesség a lehetőségre és választásra. Ez a valódi vagyon. Nem az, amit el tudsz költeni. 

 

Hajlandó vagy az az energia lenni, amely megmutatja a lehetőségeket?

fotó - saját

 

 

 

Szeretettel: Paméla Krisztina

energy coach 

 

 

 

Könnyedség, mint bizalom az élet felé.

 Könnyedség

 

 

A könnyedség nem felszínesség, hanem bizalom az élet felé

 

Van egy érdekes tévhit a világban: mintha csak az lenne értékes, ami nehéz.

A nehéz munka. A nehéz sors. A nehéz döntések. A nehéz kapcsolatok.

Mintha a súly bizonyítaná, hogy valami igazán fontos.

Pedig a természet egészen mást mutat.

A madár nem attól szép, hogy erőlködik a repülés közben. A felhő sem küzd azért, hogy az égen maradjon. A virág nem feszül bele a nyílásába. Egyszerűen csak követi azt, aminek eljött az ideje.

Talán a lelkünk is ilyen.

Gyerekként még ösztönösen ismertük a könnyedséget. Tudtunk nevetni egy kavicson, órákig figyelni egy hangyát, vagy felhőkből történeteket alkotni. Nem azért, mert minden tökéletes volt, hanem mert még nem tanultuk meg, hogy mindenért aggódni kell.

Ahogy telnek az évek, egyre több láthatatlan csomagot veszünk a vállunkra. Mások elvárásait. Régi sérelmeket. Kimondatlan szavakat. Félelmeket a jövőtől és bűntudatot a múlt miatt.

Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy elfáradtunk.

Nem a testünk. A lelkünk.

Ilyenkor hajlamosak vagyunk még jobban megfeszíteni magunkat. Még többet dolgozni, még többet bizonyítani, még jobban irányítani mindent.

Pedig éppen az ellenkezője vezet haza.

Megállni.

Kifújni magunkat.

Engedni, hogy az élet egy pillanatra megtartson bennünket.

A könnyedség nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáink.

Hanem azt, hogy nem azonosulunk velük.

Nem cipeljük őket akkor is, amikor már letettük volna.

A szellemvilágról szóló élményeim során újra és újra ugyanazt érzem.

A szeretetnek nincs súlya.

Amikor egy elhunyt szerettünk jelenlétét megérezzük, ritkán érkezik nyomasztó érzésként. Sokkal inkább békeként. Egy finom melegségként. Egy illatként. Egy váratlan mosolyként. Egy olyan pillanatként, amikor minden egy kicsit könnyebbnek tűnik.

Talán azért, mert odaát már nem kell cipelni azt, amit mi itt még annyira komolyan veszünk.

Talán ezért kapunk néha apró emlékeztetőket.

Egy tollat a földön.

Egy szívet formázó felhőt.

Egy régen ismert illatot.

Egy dalt a rádióban.

Mintha valaki halkan azt suttogná:

"Ne felejts el élni. Ne felejts el mosolyogni. Nem kell mindig mindent egyedül elbírnod."

A könnyedség nem a valóság elől való menekülés.

Hanem bizalom.

Bizalom abban, hogy az élet nem ellenünk dolgozik, hanem velünk együtt formálódik.

Lehet, hogy ma éppen ez a legfontosabb feladatunk.

Nem még többet tenni.

Hanem egy kicsit könnyedebben létezni.

Hiszen lélekként érkeztünk erre a világra.

A lélek – bár sok mindent megtapasztal – végül mindig emlékszik arra, hogy az igazi természete a fény.

A fénynek pedig nincs súlya. Nem erőlködik, csak beragyogja a világot.

Számomra a kvantumteremtés sem arról szól, hogy minden kívánságom azonnal valóra válik. (Persze előfordul, hogy nagyon gyorsan heteken, vagy napokon belül nagy dolgot hozok létre.) 

Sokkal inkább arról, hogy a gondolataimmal, az érzéseimmel és a szándékaimmal együttműködöm az élettel. Amikor szeretettel, bizalommal és nyitottsággal fordulok a világ felé, gyakran azt veszem észre, hogy egyre több olyan pillanat talál meg, amely örömet, békét, inspirációt és bőséget hoz.

 Időnként egy apró kő formájában érkezik. Nem szól, nem kér semmit, csak mosolyt csal az arcodra, és ez éppen elég ahhoz, hogy a nap egy kicsit szebb legyen.

 

fotó: saját
 

 

Ha ma csak egyetlen dolgot engedsz el, elengednéd azt a hitet, hogy mindennek nehéznek kell lennie?

 

Szeretettel: Paméla Krisztina

                    léleküzenetek