Az érintés emlékezete

 

Az érintés emlékezete

 

Fotó - saját
 

Van valami az érintésben, amit nem lehet tanítani.
Nem technika. Nem mozdulat. Nem csak fizikai kapcsolat.

Az érintés… emlékeztet.

Amikor egy relaxációs testkezelés során a kezem finoman a bőrödhöz ér, nem csak az izmok lazulnak el. Mélyebb dolog történik energiában. A test – amely annyi feszültséget, kimondatlan érzést és régi történetet hordoz – lassan megengedi magának, hogy elengedjen.

Egy jól időzített, jelenléttel teli érintés azt mondja:
itt vagyok, biztonságban vagy.

És a test válaszol.
Lágyul. Megnyílik. Lélegzik.

De van egy másik fajta érintés is.

Az, ami nem a testet éri el, hanem a lelket.

Talán egy pillantásban érkezik.
Egy mondatban.
Egy zenében.
Vagy egy olyan csendben, amit valaki mellett tapasztalsz meg először.

Ez az érintés nem hagy nyomot a testen – mégis mélyebbre hat, mint bármi más.
Megállít egy pillanatra,
és halkan emlékeztet arra, kik is vagyunk valójában.

Vannak még finomabb érintések is…
amelyeket nem mindenki vesz észre.

Amikor nem egy ember érint meg.

Hanem valami más.

Egy jelenlét.
Egy energia.
Egy láthatatlan, mégis nagyon is valós finomság.

Egy melegség a válladon.
Egy simítás az arcodon, amikor egyedül vagy.
Egy biztonságérzet, ami hirtelen megérkezik – minden látható ok nélkül.

Sokan ezt csak képzeletnek neveznék.
De aki már megtapasztalta, tudja…

ez is egyfajta érintés.

Egy másik síkról.
Egy másik minőségből.

Az érintés tehát nem csak fizikai.
Nem csak lelki.

Hanem híd.

Test és lélek között.
Lélek és lélek között.

Olykor… világok között.

Szerintem ezért vágyunk rá ennyire.

Nem csak azért, hogy érezzük a másikat,
hanem, hogy újra érezzük önmagunkat.

 

Legközelebb, amikor megérintenek…
vagy amikor te érintesz meg valakit – akár csak egy pillanatra –

állj meg, és figyeld meg:

milyen minőség érkezik azon az érintésen keresztül?

Mert több történik, mint amit a szem lát.

  

Ha hív ez az élmény…
szeretettel várlak egy olyan térben,
ahol az érintés nem csak a testedet,
hanem a lelkedet is megszólítja

Szeretettel: Paméla Krisztina 

 

 

 

 

 

 

Nyaktól lefelé, vagy nyaktól felfelé?

 

Nyaktól lefelé vagy nyaktól felfelé?

 

 

 

 

 

 

„A felnőtté válás csak érző szívvel lehetséges.”
— Gordon Neufeld

 

 

 Egy pszichológustól hallottam ezt a kifejezést: „nyaktól lefelé kommunikáció”.
Sejted, mire gondolt?

A kommunikációnk valójában két részből áll:

• a láthatóbb, nyaktól felfelé megnyilvánuló szavakból

• és a nyaktól lefelé zajló, érzelmi szintű kommunikációból

Sokszor azért alakul ki konfliktus, mert az egyik fél csak azt hallja meg, amit a másik mond, de nem érzékeli azt, amit valójában közvetít.
A valódi üzenet ugyanis gyakran nem a szavakban van, hanem az érzelmi tartalomban.

Ez különösen jól megfigyelhető szülő és gyermek közötti helyzetekben.

 Ahhoz, hogy felnőttként egészséges kapcsolataink, önképünk, empátiánk és szeretni tudásunk kialakuljon, alapvető szerepe van a korai kötődésnek.

 

Minden kapcsolat hasonló fázisokon megy keresztül:
közelség → hasonlóság → összetartozás → fontosság → szeretet → mély ismeret

Ha rögtön a szeretetre vagy szerelemre ugrunk, anélkül, hogy végigjárnánk ezeket a lépéseket, a kapcsolatnak nem lesz stabil alapja.

Talán ezért is olyan törékenyek sokszor a „szerelem első látásra” kapcsolatok – legyen szó magánéletről vagy akár munkáról.

Mert ha nincs gyökér, hogyan nőhetne erős törzs… és abból szárnyaló ágak?

Bármit is hozunk otthonról, felnőttként lehetőségünk van változtatni.

A jellemünket mi formáljuk. 

 

Felmerül a kérdés:
Mi billent ki minket az egyensúlyunkból?
A körülöttünk zajló események… vagy az azokról alkotott gondolataink?

Gyakran nem maga a helyzet, hanem a hozzá kapcsolódó gondolataink – különösen a „kell”, „muszáj” mögött húzódó belső feszültség – okozza a nyugtalanságot.

 

Ebben segíthet Byron Katie The Work módszere, amely négy egyszerű kérdésen keresztül vezet önvizsgálatra:

1. Igaz ez?
2. Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy igaz?
3. Mit érzel, és hogyan reagálsz, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
4. Ki lennél e gondolat nélkül?

Ez a folyamat segít szembenézni a gondolatainkkal, és felszabadulni azok korlátozó hatása alól.

 

A kritika, ítélkezés, felszínes figyelem, türelmetlenség vagy a hatalmi harcok nem a belső harmóniából születnek.

 

Érdemes feltenni magunknak a kérdést:
A szavaim megnyitják… vagy bezárják a kaput a másik ember felé?

 

Szeretettel: Paméla Krisztina 

energy coach