Teremtések a kvantumtérből –
A tökéletes parkolóhely gumikacsával
A fővárosi, reggeli csúcsforgalomban tökéletes parkolóhelyet találni egy zsúfolt környéken, nem tűnik egyszerű feladatnak.
De mi történik akkor, ha nem görcsösen keresed?
Ha előtte kapcsolódsz a Forráshoz, tudatossággal kéred a kvantumtérből, és egyszerűen tudod, hogy ott lesz a helyed.
Néhány nappal ezelőtt Budapesten, a VIII. kerületben, a Semmelweis Egyetem klinikáinál jártam. Lassan végigmentem két utcán. Mindenhol autók. Egyetlen szabad hely sem.
Arra gondoltam:
Jól van. Akkor megyek még egy kört.
Nem bosszankodtam. Nem kezdtem el azon gondolkodni, hogy „na persze, itt úgysem lehet megállni”. Nem éreztem feszültséget.
Egyszerűen tudtam: nekem van ott parkolóhelyem.
Szinte abban a pillanatban, a piros lámpánál balra egy előttem parkoló álló autó indexelni kezdett. Ki szeretett volna állni.
Én is kitettem az indexet.
Ő kijött.
Én pedig beálltam a helyére.
Közvetlenül a főbejárat előtt.
Balra a parkolóautomata.
Jobbra a bejárat.
Pontosan ott, ahová indultam.
Mosolyogtam.
Köszönöm. Megérkezett.
Néhány órával később, amikor végeztem, elindultam a húgomhoz. Az ő jóvoltából már egy elegáns belvárosi parkolóház VIP-részlegén tettem le az autót.
Mondhatnád, hogy aznap a parkolási univerzum különösen kegyes volt hozzám.
De a nap ennél sokkal többről szólt.
A kórházban olyan dolgokat is láttam, amelyek megrendítettek. Súlyos betegeket. Fájdalmat, és egy elhunyt embert is elszállítottak előttem.
Voltak nehéz pillanatok azon a délelőttön.
Éppen ezért éreztem még fontosabbnak azt, amit régóta gondolok: a hitünk és a tudatosságunk nem azt jelenti, hogy az életben soha nem találkozunk nehézségekkel.
Hanem azt, hogy van valami, ami át tud lendíteni rajtuk.
Egy gondolat.
Egy érzés.
Egy különös egybeesés.
Egy apró jel.
Vagy akár…
egy gumikacsa.
Később egy komoly cég mottója került elém.
Vajon min volt?
Nem egy elegáns tollon.
Nem egy noteszen.
Nem egy bögrén.
Hanem egy hófehér gumikacsán.
Megálltam egy pillanatra.
Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy Gumikacsa volt a beceneve a pótpapámként szeretett egyik barátomnak. Mindig kedvesen, támogatóan és szeretettel fordult felém.
Ott volt előttem ez a hófehér gumikacsa.
Soha életemben nem láttam még hófehér gumikacsát.
Lehet ezt véletlennek nevezni.
Én nem annak éltem meg.
Számomra ez egy jelzés volt tőle. A mennyországból, egy másik síkról, az Univerzum láthatatlan részéből, a szellemvilágból – nevezze mindenki úgy, ahogy hozzá a legközelebb áll.
Abban a pillanatban azt éreztem:
„Itt vagyok. Veled vagyok. Tudom, hogy nehéz volt. Szeretlek.”
Ettől szebben talán nem is záródhatott volna az aznapi nehézségek sora.
Reggel kaptam egy parkolóhelyet pontosan ott, ahol szükségem volt rá.
Később pedig kaptam valamit, amire sokkal nagyobb szükségem volt:
egy jelet.
Ezzel a történettel csak annyit szeretnék üzenni nektek, hogy az élet tényleg lehet könnyebb. Lehet szebb. Még akkor is, amikor vannak benne nehéz, fájdalmas vagy bizonytalan percek.
Higgy benne.
Kapcsolódj.
Kérj.
Aztán ne görcsösen várd, hogyan fog megtörténni.
Csak tudd.
Közben maradj éber az apró jelekre!
„BUILD MODE: ON” – azaz: „TEREMTŐ / ÉPÍTŐ ÜZEMMÓD: BEKAPCSOLVA.” ✨
Kell ennél játékosabb üzenet egy gumikacsától? 🤍🦆
Szeretettel:
Paméla Krisztina
energy coach
