"Bizalom: Lélekre hangolt ugrás az ismeretlenbe"

 

"Bizalom: Lélekre hangolt ugrás az ismeretlenbe"

 

A bizalom egy érzékenyen ható téma.

Kiben bízol meg? Miben bízol? Miért? Magadban mennyire bízol? Téged megbízhatónak tartanak? Ehhez hasonló kérdések merülnek fel a téma kapcsán.

Mitől lesz megbízható egy tárgy? Attól, hogy rendeltetésszerűen jól működik sokáig. Na de egy ember?

A bizalom nem pusztán pszichológiai fogalom.
A bizalom egy lélekemlékezés. Egy finom belső igen, amit akkor is kimondasz, amikor az egód már rég üvölt, hogy „Menekülj!”

Mert bízni valakiben nem azt jelenti, hogy biztos vagy benne, sosem fog megbántani.
Azt jelenti, hogy ha meg is teszi, tudod, hogy túléled és tovább nősz.

Az igazi bizalom: amikor nem az emberi viselkedésre, hanem a másik létezésére hangolódsz.

Érezted már, hogy valaki mellett egyszerűen csak béke van?
Nem mondott semmi extra spirituálisat. Nem szórta a rózsakvarcokat maga köré. Csak jelen volt.
Az ilyen emberekhez nem kapcsolódni, hanem visszakapcsolódni szoktunk. Mert a lelkek régről ismerik egymást.
A bizalom ilyenkor már nem döntés, hanem felismerés.

 

Miért olyan fontos?

Mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Csak biztonsági játék.
És bár a biztonsági játékok is nyerhetnek, ritkán jutnak el az igazi, mély élményekhez. A bizalom az, amikor leengeded a falaidat, és azt mondod:
"Itt vagyok. Se páncél, se sisak. Csak én."
Ez rettentő ijesztő?  Mégis, csak így lehet igazán kapcsolódni.

 

 A bizalom a szellemvilágban?

Ugyanúgy működik.
A „hallom a megérzésem, de elnyomom” állapot helyett egyszer csak elfogadod: nem vagy egyedül.
Nem őrült vagy, hanem kapcsolódott.
Ha kéred a jeleket, és megkapod, akkor a bizalom az, amikor nem kételkedsz benne, hogy valóban neked szólt.

(Még akkor sem, ha a jeled egy gumikacsa, egy szivárványos csiga, egy villogó rendszámtábla vagy egy kismadár, aki háromszor koppant az ablakodon. Tudod, amit tudsz.)

 

És ha elárulnak?

A bizalom összeomlása fájdalmas, mert nemcsak az embert veszted el – hanem azt az érzést is, amit általa hittél a világról.
De emlékezz: a bizalom nem az, amit másoknak adsz.
A bizalom az, amit magadból adsz – és így sosem veszik el. Csak néha új irányba hív.

Hogyan gyógyul a bizalom?

• Idővel.
• Térrel.
• Nevetéssel.
• Őszinte kommunikációval.
• Szeretettel. 
• És elsősorban azzal, ha „újra kapcsolódsz” önmagadhoz, bízol magadban.
  Amikor újra érzed: a lelked tudja az utat. Még ha most épp fáj is a lábad, mert megint mezítláb mentél végig egy kaktuszmezőn – akkor is haladsz. 

 

Miért olyan fontos?

Mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Csak biztonsági játék.

 És bár a biztonsági játékok is nyerhetnek, ritkán jutnak el az igazi, mély élményekhez. 

A bizalom az, amikor leengeded a falaidat, és azt mondod:
"Itt vagyok. Se páncél, se sisak. Csak én."

 
Ez rettentő ijesztő? Mégis, csak így lehet igazán kapcsolódni. 

Hallgass a megérzésedre, hogy kihez, mihez kapcsolódj bizalommal! Ha tévedsz, ne keseredj el! Állj fel!

 

 

 

A bizalom olyan, mint egy energetikai háló, ami összeköt minket a láthatatlanban. Néha, amikor elesel, valaki megfogja ezt a láthatatlan fonalat… és visszahúz. Nem látod. Nem érted. De tudod.

 

Szeretettel: Paméla Krisztina

                       energy coach

 

---