A vágyaidra összpontosítasz?

 A vágyaidra összpontosítasz, vagy a félelmeidre?

 

- Mennyi könyved van otthon a polcon? Hány nagyszerű írótól olvastál eddig? Milyen hatást gyakoroltak rád? Úgy érzed beindítják a fantáziádat, gazdagítják az életedet?

Olvasni kellemes és hasznos szokás. Ugyanakkor nem mindegy mivel táplálod a szellemedet. Mert minden sikerünk és kudarcunk kialakult szokásaink eredménye.

 

- Mostanában milyen gondolataid vannak? 

A tudatalattink nem tesz különbséget az építő és a romboló gondolati impulzusok között. Azzal az anyaggal dolgozik, amelyet gondolatainkon keresztül belé táplálunk. A tudatalatti egy félelemből fakadó gondolatot ugyanolyan készségesen változtat át realitássá, mint az olyan gondolatot, amelyet a bátorság és a hit szül.

Amikor egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag. Van olyan, amelyet érdemes elvetni, és van amit ki kell gyomlálni.  Ha visszatérő gondolatod egy adott témában, életterületen felzaklat, szétszórttá, dühössé tesz, akkor bátortalanná, motiválatlanná vagy agresszív kommunikációjúvá tehet. Ellenben, ha a vágyaidra összpontosítasz kellemes, építő gondolatokkal, hittel, akkor boldog és sikeres leszel. 

A vonzás egyetemleges törvénye azt állítja, hogy hasonló hasonlót vonz. Tehát olyan emberekhez és helyzetekhez vonzódsz, akiknek és amelyeknek hozzád hasonló szándékaik vannak.

Például szándékod az, hogy bátor, hasznos és szeretetteljes légy, aki mindenkiben meglátja az istenit, akkor szeretetteljes embereket és izgalmas, építő helyzeteket fogsz vonzani. Akik pedig nem szeretetteljes dolgokra koncentrálnak, és folyton félelemeket táplálnak, azokat taszítani fogod. Mert minden energia, rezgés, és mozgás. Éppen ezért, nincs okunk aggodalomra. Minden velünk kezdődik.

 

Válassz! 

Nem lehetsz egyszerre békés, kiegyensúlyozott és feszülten boldogtalan. 

 

Ne várj az alkalomra! Ragadd meg az apró hétköznapi alkalmakat, és tedd őket naggyá! 

 

fotó: PX

 

 

 Szeretettel: Paméla Krisztina 

 

Életkedv

 

Életkedv

 

A siker egyik fontos feltétele az életkedv.

- Mi lenne, ha az életünket nem kötelességnek látnánk, amit minél több türelemmel kell elviselnünk, hanem sokkal inkább kalandokkal járó utazásnak tekintenénk, mely valódi örömet okoz?

Senki nem kívánja tőlünk, hogy szentek, mártírok vagy hírességek legyünk. Legtöbbünknek kevésbé feltűnő feladatai vannak. De mindannyiunknak át kell éreznie az örömöt, az élet kaland mivoltát és a Lelke által meghatározott feladatot boldogan kell teljesítenie.

Dr. Edward Bach szavai szerint az életkedv nem valami külső dolog, amit „meg kell szereznünk”.
Ez belső fény, amely akkor alszik ki, amikor:

• nem merjük élni a saját életutunkat
• túl sok külső nyomás alatt állunk
• belül valami fáj vagy bizonytalan /gyász, csalódás, irányvesztettség/
• mindennapi rutinba való beleragadás /kiégés/

Az életkedv akkor áramlik szabadon, amikor a lélek és a személyiség ugyanabba az irányba néz.

A Bach virágesszenciák célja nem „megjavítani” valamit, hanem eltávolítani a lelki akadályt, hogy az eredeti életkedv – ami mindig ott van – újra áramolhasson.

 

- Mit gondol ma az emberiség az életkedvről, és mit mond erről a Biblia?

 

A mai világban az életkedvet hajlamosak vagyunk külső tényezőkhöz kötni. Például anyagi biztonság, párkapcsolat, siker, teljesítmény, egészség, „jó pillanatok”…

Ugyanakkor egyre többen ismerjük fel, hogy az életkedv nem az eseményekből jön, hanem belső állapot.

Minél több az információ, a nyomás, a feladat, annál inkább előtérbe kerül a kérdés:

- Hogyan őrizhetem meg a belső fényt?

 Azzal, hogy az erényeinket erősítjük, úgy tudjuk fent tartani az életkedvünket, a belső fényünket.

Az erények erősítése a tudatos elhatározáson, a folyamatos gyakorláson és a mindennapi helyzetekben való alkalmazáson keresztül valósul meg. 

A kis, napi szintű gyakorlatok vezetnek jelentős fejlődéshez hosszú távon.

2020 óta különösen sokat foglalkozunk a lelki egészséggel,  önismerettel,  hitrendszerekkel, spiritualitással, energetikai nézőpontokkal.

 

 A Biblia spirituális nyelven mondja:
ha kapcsolódsz a Forráshoz (Istenhez), az életkedv újra felébred.

A modern pszichológia úgy fogalmaz:
ha harmóniába kerülsz önmagaddal, újra van energiád élni.

Ugyanaz két nyelven.

A Biblia azt tanítja:

Az életkedv a reménység gyümölcse. A reménység pedig nem külső dolgokból jön, hanem belső hitből.

• a belső vidámság = gyógyító erő

• a megtört lélek = energiahiány, életkedv-elszívódás

 „A vidám szív jó orvosság, a megtört lélek pedig megszárítja a csontokat.”— Példabeszédek 17:22

 „Adj nekem örvendező szívet, hogy szívesen járjam utaidat.”— Zsoltárok 51:12

 „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben legyen.”— János 10:10

 „A reménység Istene töltsön be titeket teljes örömmel és békességgel.”— Róma 15:13

 

 Fotó: PX

 

Szeretettel: Paméla Krisztina coach

 

 

 

 

 

 

🌸 Az édes ember

 – aki nemcsak kedves, hanem finom rezgésű létező –

 

Vannak emberek, akik mellé odaérve már érzed, hogy valami megváltozik a térben.
Nem harsányak, nem tolakodók, nem akarnak lenyűgözni.
Egyszerűen édesek.

Nem cukormázasan, hanem lélekszinten édesen – ahogy a napfény megcirógatja a reggelt.
Az édes ember nem a viselkedését játssza, hanem a szívét éli.

Ő az, aki figyel, amikor más csak hallgat.
Mosolyog, amikor a világ morcos.
Megkérdezi, hogy „hogy vagy?”, és érdekli is a válasz.

Az édes ember szavai nem manipulálnak, hanem megnyugtatnak.
Nem kell mellette feszengeni, mert elfogad olyannak, amilyen vagy.
Ő a lélek desszertje – nem túl édes, pont kellemes, hogy újra kérj belőle egy szeletet.

 

Mi az édes ember titka?

Nem tanulta ezt könyvből, és nem tréningről hozta.
Megégett már, meggyógyult, és most tudja, hogy a finomság nem gyengeség, hanem bölcs erő.

Az édes ember tudja, hogy az élet nem verseny, hanem tánc.
És ha véletlenül valaki rálép a lábára, csak nevet, és azt mondja:

„Semmi baj, legalább táncoltunk.”

Mert érti és érzi az életet.
Tudja, hogy a kapcsolódás a létezés legszebb ajándéka.

 

Miért jó, ha édes emberekkel vesszük körbe magunkat?

Mert mellettük lelassul a szívverés, kisimul a lélek, és visszatér a hit,
hogy a jóság még mindig divatban van.

Az édes ember nem akar megváltoztatni – csak jelen lenni.
És valahogy ettől változik meg minden.

Ellenben az elnehezült, vagy megkeseredett, elfásult ember hajlamos a saját szájíze szerint másokat savanyítóan, manipulatívan irányítani. Lehet nem szándékosan teszi, de szúró, kritikus megjegyzéseivel bántalmazó. Hiszen beszűkült látásmódba tette önmagát. Van választásunk felállni ebből az állapotból is.

 

Te megédesíted a napjaidat és másokét?

 

Idézek Sadhgurutól: "Ne küzdj az édesség utáni vágyaddal – ha te magad is édes leszel, az édesség elveszíti vonzerejét. "

 

                                         Fotó: Saját - nő madárral

 ✨Szeretettel:
Paméla Krisztina

---

---

✨Szellemeslét – Lélekkönnyű gondolatok az örök létezésről

---

Kapcsolat

 Kapcsolat

 

Mi számodra a kapcsolat?

Erre a kérdésre Gary M. Douglas azt válaszolta, hogy "a kapcsolat egy pragmatikus együttélés, ami kiterjeszti mindkettőtök valóságát és tervét. A kapcsolat egy olyan hely, ahol kellemesen, ítélkezés nélkül tudtok egymással élni, és ahol a lehetőségekben tudtok együtt élni. 

Nem pedig a "Te nem vetted ki a részedet a takarításban." "Nem csinálod meg a részed." "Nem osztasz meg dolgokat." szükségből. A megosztás egy találmány, ami egy olyan térűrt teremt, ahol megítélsz valakit, nem pedig olyat, ahol élsz valakivel."

Bumm! Ütős gondolatok ugye?

 

A nézőpontod teremti a valóságodat.

 

Képes vagy ránézni arra, hogy mi van itt, hogy mi történik? 

 

Vizsgáld meg a kapcsolatodat! Tegyél fel kérdéseket!

- Önmagaddal milyen a kapcsolatod? Elismered magadat?

- Milyen energiaként létezhetek? 

- Mi ez? / kapcsolatnál

- Mi az, ami itt működik és működni fog? 

- Mit szeretnék teremteni?

- Hány helyen tartok fent olyan kapcsolatokat, amelyek nem működnek jól?

- A saját valóságomat élem, vagy mások valóságába próbálok beilleszkedni, megfelelni? 

- Miként kell léteznem, befogadnom, ami megengedi nekem, hogy az a boldogság állapota legyek, aki vagyok? 

- Kit vagy mit adhatok hozzá az életemhez, akikkel egymást emelhetjük, akikkel a bőség jelenik meg mindannyiunknál?

 

Tudunk hozzájárulás lenni mások életéhez önfeladás nélkül.

 

A kapcsolat minőségét leginkább a nyílt, őszinte beszéd és a másik meghallgatása adja. Bizalommal és  tisztelettel.

A kapcsolat egy élő energia, amit mindkét fél folyamatosan táplál. Nem egy állandó állapot, hanem folytonos tánc, hol közelebb, hol távolabb, de mindig lehetőség a szeretet mélyítésére. 

Mindenhol ahol vélelmezett valóságok által működteted a kapcsolatodat, akár párkapcsolat, vagy munkahelyi kapcsolat, vagy baráti, családi, hajlandó lennél tisztítani? Ha nem látod a lehetőségeidet, segítségre van szükséged, várlak szeretettel egy relaxáló, tisztító hatású energiakezelésre. Bejelentkezés email-ben vagy telefonon. 

 

 

 Fotó: saját

 Szeretettel: Paméla Krisztina 

energy coach

forgattunk@gmail.com 

Végletek

✨ Végletek ✨

 

Mi jut eszedbe erről a kifejezésről, hogy végletek? 

 

Az értelmező szótár szerint a véglet, olyan jelenség, olyan állapot, amelyben valamilyen tulajdonság, vagy magatartás kizárólagosan egyoldalúan és túlzó módon jelentkezik, ellentétesen, szélsőségesen.

 

Nekem először erről a kifejezésről az jut eszembe, hogy amikor nem vagyunk a középpontunkban, akkor szélsőséges viselkedésekbe esünk. Például túlzásba vihetjük a fogyókúrát, a sportot, a mértéktelen evést, ivást, szexualitást, bármit. Így alakulhat ki egy munkamániás, eltúlzott szülői szigor stb. Ilyenkor előbb-vagy utóbb az a kárunkra lesz. Mintha beraknánk magunkat egy dobozba, az van és kész. Mondhatni kit érdekel, hogy mások mit gondolnak. Bezárjuk saját magunkat egy túlzó állapotba.

Amikor harmóniában vagyunk, akkor nem mondhatják ránk azt, hogy a végletek embere. 

 

A végletek tánca

Az élet szeret végletekben játszani. Egyik nap olyan, mintha minden csillag neked ragyogna, másnap meg azon gondolkodsz, vajon a mosógép is összeesküdött-e ellened. Hol szárnyalsz, mint egy inspirált főnix, hol meg úgy ülsz a kanapén, mint egy megfáradt zokni.

A végletek olyanok, mint a kozmikus hullámvasút: hol fent visítunk örömünkben, hol lent nyögünk félelmünkben. Közben pedig lassan megtanuljuk, hogy a hullámvasút lényege nem az, hogy mindig fent legyünk, hanem hogy bízzunk abban: a kanyar után megint jön a könnyebb út.

 

A végletek tanítanak. 

Megmutatják, hogy nem csak a fény, és nem csak az árnyék vagyunk – hanem az a csendes közép, amely mindkettőt látja. Humorosan nézve pedig? Nos, jó eséllyel senki sem ír majd nagyszabású életrajzi filmet arról, aki egész életében „éppen langyosban” volt.

A középút nem langyos kompromisszum, hanem egy stabil belső pont, ahonnan a szélsőségek már nem rántanak szét. 

Elképzelhető, hogy a végletek nem ellenünk vannak, hanem értünk ? Hogy megtanuljunk közben rugalmasan táncolni – néha flamencót, néha szteppet, néha meg csak azt a bizonyos „hétfő reggeli kávétáncot”. 

Ha a végletek túl közel húznak a drámához, jusson eszedbe: te nem a hullám vagy, hanem az óceán, végtelen lény.

A végletek és a láthatatlan társak

Az élet végletei nemcsak a nappal és éjszaka, a fent és a lent játékában jelennek meg, hanem abban, amikor érezzük, hogy itt vannak velünk azok is, akik már átléptek a másik oldalra.

Van, hogy hiányként éljük meg őket, máskor meg egy apró jel, egy illat, egy érintésnyi szellő emlékeztet rájuk. Olyan, mintha a túlvilág is beleszőné magát ebbe a hullámvasútba, és a legmélyebb völgyben pont ők adják a fényt.

Talán a végletek között ők mutatják meg a legjobban, hogy nincs is igazi „vég”. Csak átmenet egyik állomásról a másikra. A szívünkben és az energiánkban továbbra is velünk utaznak – a saját külön kocsijukban, de ugyanazon a pályán.

Amikor elbizonytalanodunk,  éppen ők suttogják: „Ne félj, a következő kanyar után újra felível a pálya.”

---

 

 

Saját fotó!

 

Szeretettel: Paméla Krisztina 

 

Szenvedély – amikor a lélek lángra kap

 

Van valami varázslatos abban, amikor szenvedély hajtja az embert. Ez az az erő, ami miatt a fáradtság eltűnik, az idő megállni látszik, és minden porcikánk egy irányba mutat: élni, alkotni, átadni magunkat annak, ami igazán fontos.

A szenvedély nemcsak tűz, hanem iránytű is. Megmutatja, merre van a szívünk útja, és segít felismerni, hogy mi az, ami igazán éltet minket. Nem mindig hangos, néha csak egy halk belső súgás, máskor viszont elsöprő láng, ami mindenkit magával ragad.

 

Miért fontos a szenvedély?

• Életenergiát növel – nélküle könnyen érezhetjük, hogy csak „robotpilótán” működünk.

• Összeköt önmagunkkal – amikor valamit szenvedéllyel csinálunk, közelebb kerülünk a valódi lényünkhöz.

• Inspirál másokat – a szenvedély ragályos, és gyakran másokban is felgyújtja a szikrát.

   

  A szenvedély ajándékai

• Energia: hirtelen háromszor annyi mindent elbírsz, mert nem robotolsz, hanem szárnyalsz.

• Öröm: a hétköznapi tevékenység is szent tánccá változik, ha beleviszed a lelkesedésed.

• Inspiráció: ragályos, mint egy jó nevetés – mások is lángra kapnak a közeledben.

   

A szenvedély kihívásai

Az viszont igaz, hogy a szenvedély nem mindig viselkedik. Olyan, mint egy túl lelkes kiskutya: imádni való, de néha szétrágja a papucsot. Ha hagyjuk, hogy mindent eluraljon, könnyen megégethetjük magunkat. A titok itt is az egyensúly: ne oltsd el a lángot, csak tanulj meg táncolni körülötte anélkül, hogy belesütnéd a hajad. 🔥😅

 

Spirituális tükör

Ha a szenvedélyedet éled, akkor valójában a lelked egyik „fő alkalmazását” futtatod. Ilyenkor nem csak emberként cselekszel, hanem a benned élő fény is megnyilvánul. Ezért érzed annyira felemelőnek: mert nem csupán te dolgozol, hanem a szellemvilág is áramlik rajtad keresztül.

A szenvedély gyakran az a híd, amin keresztül a lélek kifejezi magát az anyagi világban. Amikor teljes átéléssel éneklünk, írunk, táncolunk, alkotunk vagy szeretünk, tulajdonképpen a bennünk élő szellem lángja világít a külvilágra. Ezért érezzük olyan felemelőnek – mert nemcsak emberként, hanem lélekként is megnyilvánulunk.  

Mint minden tűz, a szenvedély is lehet felemésztő, ha nem tanulunk vele bánni. Ha görcsösen kapaszkodunk valamibe, vagy csak egyetlen dologban látjuk az értelmünket, könnyen megéghetünk. A titok nem a fékezés, hanem az áramoltatás: hagyni, hogy a szenvedélyünk vezessen, de közben figyelni a belső egyensúlyra.

A lélek egyik legszebb üzenetközvetítője, amivel a szellemvilág odaszól nekünk: „Helló, te azért születtél ide, hogy égj, ne csak parázsló módban kullogj!”

---

👉 És most egy kérdés hozzád, kedves olvasó: mi az, ami benned lángra gyújtja a lelket?
Lehet egy tevékenység, egy kapcsolat, vagy akár egy belső hivatás. Írd le magadnak, és engedd, hogy ez a tűz minden napodban fényt gyújtson.

 

 Fotó: Paméla Krisztina

 

 Szeretettel: Paméla Krisztina 

                     energy coach

"Bizalom: Lélekre hangolt ugrás az ismeretlenbe"

 

"Bizalom: Lélekre hangolt ugrás az ismeretlenbe"

 

A bizalom egy érzékenyen ható téma.

Kiben bízol meg? Miben bízol? Miért? Magadban mennyire bízol? Téged megbízhatónak tartanak? Ehhez hasonló kérdések merülnek fel a téma kapcsán.

Mitől lesz megbízható egy tárgy? Attól, hogy rendeltetésszerűen jól működik sokáig. Na de egy ember?

A bizalom nem pusztán pszichológiai fogalom.
A bizalom egy lélekemlékezés. Egy finom belső igen, amit akkor is kimondasz, amikor az egód már rég üvölt, hogy „Menekülj!”

Mert bízni valakiben nem azt jelenti, hogy biztos vagy benne, sosem fog megbántani.
Azt jelenti, hogy ha meg is teszi, tudod, hogy túléled és tovább nősz.

Az igazi bizalom: amikor nem az emberi viselkedésre, hanem a másik létezésére hangolódsz.

Érezted már, hogy valaki mellett egyszerűen csak béke van?
Nem mondott semmi extra spirituálisat. Nem szórta a rózsakvarcokat maga köré. Csak jelen volt.
Az ilyen emberekhez nem kapcsolódni, hanem visszakapcsolódni szoktunk. Mert a lelkek régről ismerik egymást.
A bizalom ilyenkor már nem döntés, hanem felismerés.

 

Miért olyan fontos?

Mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Csak biztonsági játék.
És bár a biztonsági játékok is nyerhetnek, ritkán jutnak el az igazi, mély élményekhez. A bizalom az, amikor leengeded a falaidat, és azt mondod:
"Itt vagyok. Se páncél, se sisak. Csak én."
Ez rettentő ijesztő?  Mégis, csak így lehet igazán kapcsolódni.

 

 A bizalom a szellemvilágban?

Ugyanúgy működik.
A „hallom a megérzésem, de elnyomom” állapot helyett egyszer csak elfogadod: nem vagy egyedül.
Nem őrült vagy, hanem kapcsolódott.
Ha kéred a jeleket, és megkapod, akkor a bizalom az, amikor nem kételkedsz benne, hogy valóban neked szólt.

(Még akkor sem, ha a jeled egy gumikacsa, egy szivárványos csiga, egy villogó rendszámtábla vagy egy kismadár, aki háromszor koppant az ablakodon. Tudod, amit tudsz.)

 

És ha elárulnak?

A bizalom összeomlása fájdalmas, mert nemcsak az embert veszted el – hanem azt az érzést is, amit általa hittél a világról.
De emlékezz: a bizalom nem az, amit másoknak adsz.
A bizalom az, amit magadból adsz – és így sosem veszik el. Csak néha új irányba hív.

Hogyan gyógyul a bizalom?

• Idővel.
• Térrel.
• Nevetéssel.
• Őszinte kommunikációval.
• Szeretettel. 
• És elsősorban azzal, ha „újra kapcsolódsz” önmagadhoz, bízol magadban.
  Amikor újra érzed: a lelked tudja az utat. Még ha most épp fáj is a lábad, mert megint mezítláb mentél végig egy kaktuszmezőn – akkor is haladsz. 

 

Miért olyan fontos?

Mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Csak biztonsági játék.

 És bár a biztonsági játékok is nyerhetnek, ritkán jutnak el az igazi, mély élményekhez. 

A bizalom az, amikor leengeded a falaidat, és azt mondod:
"Itt vagyok. Se páncél, se sisak. Csak én."

 
Ez rettentő ijesztő? Mégis, csak így lehet igazán kapcsolódni. 

Hallgass a megérzésedre, hogy kihez, mihez kapcsolódj bizalommal! Ha tévedsz, ne keseredj el! Állj fel!

 

 

 

A bizalom olyan, mint egy energetikai háló, ami összeköt minket a láthatatlanban. Néha, amikor elesel, valaki megfogja ezt a láthatatlan fonalat… és visszahúz. Nem látod. Nem érted. De tudod.

 

Szeretettel: Paméla Krisztina

                       energy coach

 

---